Eckhart Tolle: A MOST hatalma:

  • PDF

1. oldal

 

A MEGADÁS ÉRTELME

A MOST ELFOGADÁSA

Néhányszor már említetted a „megadást”. Tőlem idegen ez a gondolat.

Meglehetősen fatalistán hangzik. Ha folyton elfogadjuk a dolgokat, úgy ahogy

vannak, akkor nem teszünk semmi erőfeszítést a helyzet javításáért! Úgy tűnik

nekem, hogy a fejlődés valójában - személyes és kollektív szinten is - nem a jelen

korlátainak elfogadása, hanem törekvés arra, hogy túljussunk a korlátokon, és

valami jobbat teremtsünk meg. Ha nem ezt tettük volna eddig, akkor még ma is

barlangokban élnénk. Hogyan egyezteted össze a megadást a dolgok

megváltoztatásával és a feladatok elvégzésével?

Egyesek számára a megadás szó negatív mellékzöngéjű, mert hallani vélik benne

például a vereség, a feladás, az élet kihívásaival szemben megélt kudarc vagy a fásultság

fogalmakat. Holott a valódi megadás valami egészen más! Nem azt jelenti, hogy

passzívan beletörődsz a helyzetedbe, bármilyen is legyen az, és semmit sem teszel

annak megváltoztatásáért. Azt sem jelenti, hogy fölhagysz a tervezéssel vagy a pozitív

tettek kezdeményezésével.

A megadás az az egyszerű, de mély bölcsesség, hogy inkább átadjuk magunkat az

élet áramlatának, semmint ellenállnánk neki. Az egyetlen pont, ahol megtapasztalhatod

az élet áramlását, az a most. A megadás tehát a jelen pillanat feltétel és fenntartás nélküli

elfogadása. Lemondasz arról, hogy ellenállj annak, ami van. A belső ellenállás azt

jelenti, hogy - mentális ítélkezés és érzelmi negativitás útján - nemet mondasz arra, ami

van. Különösen akkor válik ez kifejezetté, amikor a dolgok „rosszra fordulnak”. Ez azt

jelenti, hogy szakadék választja el elméd igényeit és merev elvárásait attól, ami van. Ez

a fájdalomszakadék. Ha már elég hosszú ideje élsz, akkor tudod, hogy bizony gyakran

„fordulnak rosszra” a dolgok. Pontosan ekkor érdemes a megadást gyakorolni, ha meg

akarod tisztítani az életedet a fájdalomtól és a bánattól! A van elfogadása azonnal

megszabadít az elmével való azonosulástól, és így újra összekapcsol a Léttel. Az ellenállás

az elme!

A megadás színtiszta belső folyamat, de ez nem azt jelenti, hogy a külső szinten ne

cselekedhetnél és változtathatnál a helyzeten! Megadásoddal valójában nem az egész

helyzetet kell elfogadnod, mindössze azt a kicsiny részt, amit mostnak nevezünk.

Ha például valahol beleragadsz a sárba, nem mondod, hogy: „Rendben van, beletörődöm

abba, hogy beleragadtam a sárba.” A beletörődés nem azonos a megadással!

Nem kell elfogadnod egy nemkívánatos vagy kellemetlen élethelyzetet! Azt sem tanácsolom,

hogy becsapd magad, mondván: „Semmi rossz sincs abban, hogy beleragadtam

a sárba...” Nem. Teljes mértékben fölismered, hogy ki szeretnél jutni a sárból. Ezt

követően a jelen pillanatra szűkíted be figyelmedet, anélkül, hogy gondolatban bármilyen

címkét is akasztanál rá. Ez azt jelenti, hogy nem ítéled meg a mostot, s amiatt ellenállás

és érzelmi negativitás sincs benned! Elfogadod a pillanat „vanságát”. Azután

pedig cselekszel, és minden tőled telhetőt megteszel, hogy kikerülj a kátyúból. Az ilyen

tettet nevezem pozitív cselekvésnek. Ez sokkal hatékonyabb, mint a negatív cselekvés,

ami haragból, kétségbeesésből vagy frusztrációból ered. Amíg a kívánt eredményt el

nem éred, tovább gyakorlod a megadást, oly módon, hogy tartózkodsz a most minősítésétől.

2. oldal

Mondanivalóm illusztrálására hadd hozzak egy képi hasonlatot! Este, sűrű ködben, egy

ösvényen haladsz. Szerencsére azonban van nálad egy erős fényű elemlámpa, ami

keresztülvilágít a ködön, és így egy kicsi, világos útszakaszt látsz a lábad előtt. A köd az

élethelyzeted, ami a múltat és a jövőt is tartalmazza; az elemlámpa a tudatos jelenléted;

a kicsi, világos útszakasz pedig a most.

A megadás hiánya megkeményíti pszichológiai formádat, az ego kérgét, és így az

elkülönültség intenzív érzetét okozza. A körülötted lévő világot, azon belül különösen az

embereket, magadra nézve fenyegetőnek érzékeled. Tudattalan kényszer ébred

benned, hogy ítélkezéssel elpusztíts másokat, vagy hogy versengj és uralkodj. Még a

természet is ellenségeddé válik, és észlelésedet és értelmezésedet a félelem vezérli. A

paranoia avagy üldözési mánia nevű elmebetegség csupán kevéssel hevenyebb formája

a tudat eme szokványos, „normális”, ám diszfunkcionális állapotának.

Az ellenállás hatására nemcsak pszichológiai, hanem fizikai formád, tehát a tested is

keménnyé és merevvé válik. A test különböző részein feszültség támad, és az egész

test összehúzódik. Az életenergia szabad áramlása a testben, ami az egészséges működéséhez

alapvetően szükséges, nagymértékben korlátozottá válik. A testmozgás és

némely fizikális gyógymód segíthet ugyan az áramlás helyreállításában, de ha nem

gyakorlod a megadást a mindennapi életedben, akkor ezek a terápiák csak ideiglenes

tünetmentességet eredményeznek, mert az ok - az ellenállási minta - nem szűnt meg.

Van benned valami, amire nem hatnak élethelyzeted ideiglenes körülményei, és amihez

csak a megadáson át vezet az út. Ez pedig az életed, te magad, aki az időtlen jelen

birodalmában örökké létezik. Ennek az életnek a megtalálása „az egyetlen dolog, amire

szükség van”, ahogy Jézus mondta.

Ha élethelyzetedet kellemetlennek vagy esetleg elviselhetetlennek tartod, akkor először

is meg kell adnod magad, mert csak úgy tudod összetörni a helyzetet fenntartó,

tudattalan ellenállási mintát.

A megadás tökéletesen összeegyeztethető a cselekvéssel, a változtatás kezdeményezésével

és a kitűzött célok elérésével. Amikor megadtad magad, akkor abban az

állapotban már egy teljesen más, a megszokottól eltérő minőségű energia áramlik a

tetteidbe. A megadás újra összekapcsol a Lét forrásenergiájával, márpedig ha a cselekvésedbe

a Lét hatol be, akkor az az életenergia boldog ünneplésévé válik, ami még

mélyebben visz a mostba. Az ellenállás feladásán keresztül tudatosságod minősége -

és ezért bármilyen cselekvésed, illetve teremtésed minősége is - mérhetetlenül javul! Az

eredmények ekkor már garantáltan tükrözik ezt a minőségi ugrást. Akár „megadásos

cselekvésnek” is nevezhetnénk az ilyen tevékenységet. Ez nem az a munka, amit

évezredek óta munkának nevezünk! Ahogy egyre több ember ébred föl, a munka szó

valószínűleg eltűnik majd szókincsünkből, és talán egy új szó veszi át a helyét.

Várható jövődet a legnagyobb mértékben tudatod jelenlegi minősége szabja meg, ezért

a megadás a legfontosabb dolog, amit a pozitív változásért megtehetsz. Ehhez képest

bármilyen tett csak másodlagos jelentőségű. Önmegadás nélküli tudatállapotból nem

származhat valóban pozitív cselekvés!

Értem már. Ha például valamilyen kellemetlen vagy számomra nem megfelelő

helyzetben vagyok, és teljesen elfogadom a pillanatot, úgy ahogy az van, akkor

nem élek át szenvedést és boldogtalanságot. Ily módon mintegy a helyzet fölé

emelkedem. Az azonban még mindig nem egészen világos, hogy bizonyos fokú

elégedetlenség nélkül vajon honnan kapok energiát és ösztönzést a tettekhez és a

változtatás véghezviteléhez.

A megadás állapotában nagyon világosan látod, mit kell tenned, és cselekszel is.

Méghozzá úgy, hogy egyszerre csak egy dolgot teszel, és egyszerre csak egy dologra

figyelsz. Tanulj a természettől!

3. oldal

Figyeld meg, hogyan hajtja végre elégedetlenség és boldogtalanság nélkül minden

„feladatát”, miként bomlik ki ennek eredményeként szemed láttára az élet csodája! Ezért

mondta Jézus: „Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek; nem fáradoznak, nem

szőnek-fonnak...”

Ha a helyzeted összességében nem kielégítő vagy kellemetlen, akkor különítsd el a

többitől a jelen pillanatot, és fordulj megadással afelé, ami van! Ez elemlámpád ködön

áthatoló fénycsóvája. Ennek hatására tudatod állapotát már nem a külső körülmények

fogják megszabni. Már nem az ellenállás és a reagálás irányítja lépteid. Aztán vizsgáld

meg alaposan az adott helyzetet! Kérdezd meg magadtól: „Tehetek-e valamit, hogy

megváltoztassam a helyzetet, hogy javítsak rajta, vagy lépjek ki belőle?” Ha úgy ítéled

meg, hogy van lehetőség, akkor megteszed a megfelelő lépést. Ne figyelj egyszerre

százféle dologra, amiket valamikor a jövőben majd - biztosan vagy esetleg - meg kell

tenned! Koncentrálj arra az egy teendőre, amit most tehetsz meg! Ez nem azt jelenti,

hogy ne tervezz! Meglehet, hogy épp a tervezés az egyetlen dolog, amit pillanatnyilag

megtehetsz. De bizonyosodj meg róla, hogy nem vetíted ki - nem projiciálod - magadat a

jövőbe azzal, hogy arról szóló, „mentális filmeket” kezdesz vetíteni lelki szemeid elé,

elveszítve így a mostot! Lehet, hogy cselekedeteidnek nem lesz azonnal gyümölcse. De

amíg az beérik, addig se állj ellen annak, ami van! Ha semmit sem tehetsz, és nem is

léphetsz ki az adott helyzetből, akkor használd a szituációt arra, hogy még mélyebben

menj bele a megadásba, a mostba, a Létbe! Ha belépsz a jelen időtlen dimenziójába, a

változás gyakran furcsa módokon következik be, anélkül, hogy túl sokat kéne tenned. Az

élet segítőkésszé és együttműködővé válik. Ha olyan belső tényezők akadályoztak meg

a cselekvésedben, mint pl. félelem, bűntudat vagy lustaság, akkor tudatos jelenléted

fényében azok elolvadnak, megsemmisülnek.

Ne keverd össze a megadást azzal a hozzáállással, hogy „engem többé már semmi

sem fog bosszantani”, vagy azzal, hogy „engem többé már nem érdekel”! Ha alaposabban

szemügyre veszed az ilyen hozzáállást, akkor rájössz, hogy a mélyén valójában

- rejtett megbántottság formájában - negativitás húzódik meg. Ez esetben egyáltalán

nem megadásról, hanem leplezett ellenállásról van szó! Megadáskor figyeld meg

önmagad, és ellenőrizd, maradt-e benned, akár csak nyomokban is, ellenállás! Légy

nagyon éber, amikor ezt teszed, mert valamelyik sötét sarokban egy gondolat vagy fel

nem ismert érzelem formájában akár maréknyi ellenállás is megbújhat!

AZ ELMEENERGIÁTÓL A SPIRITUÁLIS ENERGIÁIG

Könnyebb beszélni az ellenállás elengedéséről, mint megtenni azt... Még mindig

nem értem világosan, hogy lehet azt elereszteni! Ha azt feleled, hogy megadással,

akkor újra kérdem: hogyan?

Kezdd azzal, hogy elismered, van benned ellenállás! Légy ott, amikor történik, amikor

az ellenállás föltámad benned! Figyeld meg, hogyan hozza létre az elméd, hogyan minősíti

a helyzetet, önmagadat és másokat! Vedd szemügyre a gondolkodási folyamatot!

Erezd az érzelem energiáját! Az ellenállás megfigyelése révén rájössz, hogy az valójában

céltalan, haszontalan reakció. Teljes figyelmednek a mostra irányításával a tudattalan

ellenállás tudatossá válik, és ezzel véget is ér. Nem lehetsz egyszerre tudatos és

boldogtalan, tudatos és negatív! A negativitás, a boldogtalanság vagy a bármilyen formában

jelentkező szenvedés ellenállást jelez, és az ellenállás mindig tudattalan!

Én tudom, hogy mikor érzem magam boldogtalannak...

Akartál-e boldogtalan lenni? Ha nem akartál, akkor hogyan alakult ki mégis ez az érzés?

Mi a célja? Ki tartja életben? Azt mondod, hogy tudatában vagy boldogtalan érzéseidnek.

4. oldal

Az igazság azonban az, hogy azonosulsz velük, és kényszeres gondolkodás-sal

tartod fenn a folyamatot. Mindez tudattalan! Ha tudatos lennél, vagyis teljesen a

mostban tartózkodnál, akkor minden negativitásod szinte azonnal megszűnne.

A jelenlétedben nem tudna fönnmaradni. Csakis a távollétedben képes életben

maradni. Jelenlétedben még a fájdalomtest sem képes sokáig fönnmaradni. Azzal őrződ

meg boldogtalanságodat, hogy időt adsz neki. Ez számára a „vér”, az éltető elem.

Intenzív jelenpillanati tudatossággal vedd el tőle az időt, és ő meghal! De vajon akarode,

hogy meghaljon? Biztos, hogy eleged van belőle? Ki lennél nélküle?

Amíg nem kezded gyakorolni a megadást, addig a spiritualitás számodra olyan valami,

amiről olvasol, gondolkozol, beszélsz, vagy éppen könyvet írsz, amivel kapcsolatban

lelkesedsz, amiben hiszel - vagy éppenséggel nem. Egyre megy. Amíg nem adod

meg magad, addig a spiritualitás nem válik számodra élő valósággá! Annikor viszont ezt

megteszed, a belőled kiáradó és az életedet aztán irányító energia sokkal magasabb

rezgésszámú lesz, mint az elmeenergia, ami ma még a világunkat kormányozza! Az az

energia, amelyik megteremtette a jelenlegi civilizációnk társadalmi, politikai és

gazdasági szerkezetét, és amelyik oktatási rendszerünk és a média révén életben tartja

magát. A megadással a spirituális energia belép ebbe a világba. Nem okoz szenvedést

sem neked, sem más embernek, sem a bolygón élő bármilyen más élőlénynek. Az elmeenergiától

eltérően nem szennyezi a Földet, és nem vonatkozik rá a polaritás törvénye,

ami azt mondja ki, hogy semmi sem létezhet az ellentéte nélkül, hogy rossz nélkül

jó sincs. Akik elmeenergiával „működnek” - a Föld lakosságának a legeslegnagyobb

része - nem is tudnak a spirituális energia létezéséről, ami a valóságnak egy más rendjéhez

tartozik. Amint elegendő ember lép be a megadottság állapotába, és így teljesen

megszabadulnak a negativitástól, egy új világ fog megszületni. Ha a Föld sorsa az, hogy

életben maradjon, akkor ez lesz lakói energiája. Jézus utalt erre az energiára, amikor

hegyi beszédében híres próféciáját elmondta: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a

föld.” Ez csöndes, ám erőteljes jelenlét, ami föloldja az elme tudattalan mintáit. Ezek a

sémák egy ideig ugyan még aktívak maradhatnak, de többé már nem uralják az

életedet. A külső feltételek, amelyeknek ellenálltál, a megadás következtében szintén

gyorsan elkezdenek változni vagy szétoszlani. Olyan erő ez, ami nagyon hatékonyan

alakít át helyzeteket és embereket. Ha a körülmények nem változnak azonnal, a most

elfogadásával akkor is képes vagy már föléjük emelkedni. Akár így, akár úgy, de szabaddá

válsz!

MEGADÁS A SZEMÉLYES KAPCSOLATOKBAN

Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik kihasználni, manipulálni vagy irányítani

akarnak engem? Nekik is adjam meg magam?

Ők el vannak vágva a Léttől, és ezért tudattalanul tőled próbálnak energiához és erőhöz

jutni. Igaz, hogy csak tudattalan ember próbál másokat kihasználni és manipulálni, de

ugyanolyan igaz az is, hogy csak a tudattalan embert lehet kihasználni és manipulálni!

Ha ellenállsz és harcolsz mások tudattalan viselkedésének, illetve viselkedésével, akkor

magad is tudattalanná válsz! A megadás azonban nem jelenti azt, hogy megengeded

magadnak, hogy tudattalan emberek kihasználhassanak téged. Egyáltalán nem!

Abszolút lehetséges határozottan és egyértelműen nemet mondani valakinek, vagy

kilépni egy helyzetből, és ugyanakkor a teljes, belső, nem ellenállás állapotában lenni.

Amikor nemet mondasz valakinek vagy egy helyzetnek, akkor azt ne reakciószerűen,

hanem meglátásod alapján, a pillanatnyilag helyes és helytelen lépés világos fölismerése

birtokában tedd! „Nem” válaszod ne „reaktív”, hanem „minőségi” legyen! Ne

tartalmazzon negatívitást, olyan nem válasz legyen, ami megelőzi további, fölösleges

szenvedés létrejöttét!