A VILÁG FORRÁSA

  • PDF

 

Ha az ember valamit megismer, az igazságot szólja. Nem szólja az igazságot az,

aki nem ismeri. Csak aki ismeri, az szólja az igazat. A megismerést kell tehát kutatni.

Tanítsd, uram, a megismerést.

 

Ha az ember gondolkozik, akkor megismer. Gondolkozás nélkül nincs megismerés.

A gondolkodást kell kutatni.

Tanítsd, uram, a gondolkodást.

Akiben hit van, az gondolkozik. Hit nélkül nincs megismerés. Csak akinek hite

van, annak van gondolata. A hitet kell kutatni.

Tanítsd, uram, a hitet.

Amiben az ember gyökerezik, az a hite. Akinek nincsen gyökere, annak nincs hite.

Ki miben gyökerezik, az a hite. A növekedést kell kutatni.

Tanítsd, uram, a növekedést.

Az ember a teremtésben gyökerezik. Teremtés nélkül nincs növekedés. Csak amit

teremt az ember, abból emelkedhet ki. A teremtést kell tehát kutatni.

Tanítsd, uram, a teremtést.

Amikor az embert eltölti az öröm, akkor teremt. Öröm nélkül nincs teremtés. Csak

aki ismeri az örömet, az teremt. Az örömet kell tehát kutatni.

Tanítsd, uram, az örömet.

 

A határtalanban van az öröm. A korlátok között nincs öröm. A határtalan az

egyetlen öröm. A határtalant kell kutatni.

Tanítsd, uram, a határtalant.

Aki semmi mást nem hall, semmi mást nem ismer, az határtalan. Aki a másikat

látja, hallja, ismeri, az elhatárolt. A határtalan a halhatatlan. A határolt a halandó.

De mondd, uram, miből szőtték a határtalant?

Saját nagyságából szőtték, vagy így mondom: nem a nagyságából szőtték. Mert a

nagyság a világban sok tehenet, elefántot, paripát, aranyat, rabszolgát, asszonyt jelent.

De nem ilyenekre gondolok, mert az ilyeneket mind egymásból szőtték. A határtalan

helye a mélység és a magasság, nyugat és kelet, észak és dél, a határtalan helye ez a

nagy világ. Ezért mondják az öntudatról: helyem a magasság és a mélység, nyugat és

kelet, észak és dél, én vagyok a nagy világ. Ezért mondják a lélekről: a lélek helye a

mélység és a magasság, nyugat és kelet, észak és dél, a lélek helye ez a nagy világ.

Aki így látja, így gondolja, így ismeri, aki a lélekkel játszva örvendezik, a lélekkel

egyesülve gyönyörködik, az önmagában teljes, minden világban szabad lény. De akik

másképpen látják, azok a szétszóródó lények. Üdvösségük mulandó és számukra

börtön minden világ.