Feltárul a piszkos pénz rejtélye

  • PDF

Az egész világot behálózzák a hatalmas összegeket megmozgató offshore-cégek, amelyek titkain most rést ütött egy nemzetközi újságíró-hálózat. Példátlanul nagy adattömeg került a birtokukba több tízezer offshore-cég valódi tulajdonosáról, akik között sok befolyásos ember van. Itt a nemzetközi kutatómunkáról szóló angol nyelvű cikk rövidített magyar fordítása.Több mint 120 ezer offshore-cég titkait tárta fel egy 2,5 millió fájlból álló adattömeg, rávilágítva politikusok, szélhámosok és vagyonos emberek ügyleteire szerte a világon. Az adatokat a nemzetközi újságírókat összefogó International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű szervezet szerezte meg, amely így betekintést kapott abba, hogy kik állnak olyan cégek mögött, amelyek a Virgin-szigeteken, a Cook-szigeteken és más offshore-központokban vannak bejegyezve.

Vannak köztük amerikai orvosok, görög középosztálybeliek, önkényurak rokonai, Wall Street-i csalók, kelet-európai és indonéziai milliárdosok, orosz cégvezetők, nemzetközi fegyverkereskedők. (Az általuk tulajdonolt offshore-cégekre jellemző, hogy nagyon kedvező adózási szabályok vonatkoznak rájuk, illetve hogy a tulajdonosi szerkezetük átláthatatlan, így a valódi befektetők a háttérben tudnak maradni.)

A fájlokat az ICIJ igazgatója, Gerald Ryle szerezte meg, aki korábban egy offshore-cégekre is kiterjedő ausztráliai sztorival foglalkozott. Az adatok olyan számokat és tényeket tartalmaznak - banki utalásokról, bejegyzési dátumokról, cégek és egyének közötti kapcsolatról -, amelyek bemutatják azt, hogy az offshore-cégekre jellemző pénzügyi titkolózás milyen agresszíven behálózza az egész világot, lehetővé téve a gazdag és befolyásos embereknek, hogy elkerüljék az adófizetést. Ez a gyakorlat a korrupció növekedéséhez vezet, illetve olyan gazdasági problémák súlyosbodásához, amelyek gazdag és szegény országokat egyaránt sújtanak.
A fájlok több mint 170 különböző országból származó magánszemélyhez, illetve vállalkozáshoz kötődő offshore cégekről tartalmaznak adatokat. Ekkora adattömeg még soha nem került semmilyen médiaszervezet birtokába. Gigabájtban mérve a fájlok mérete 160-szor akkora, mint a Wikileaks által közzétett amerikai külügyminisztériumi iratoké volt.

A dokumentumok elemzésében az ICIJ többek között olyan médiumok riportereivel működött együtt, mint a brit Guardian és a francia Le Monde, a német Süddeutsche Zeitung és a Norddeutscher Rundfunk, az amerikai Washington Post és a kanadai CBC. Ezeken kívül még 31 partnere volt az ICIJ-nek. Negyvenhat ország 86 újságírója dolgozott az adatokon a legmodernebb számítógépes elemzői módszerekkel, valamint hagyományos riporteri eszközökkel. Ennek során átfésültek rengeteg e-mailt, könyvelési dokumentumot és egyéb olyan iratot, amely időben több mint 30 évet ölelt át.

"Soha nem láttam még ehhez hasonlót. Végre feltárták ezt a titokzatos világot" - mondta Arthur Cockfield, a kanadai Queen's University adóügyekre szakosodott jogászprofesszora a projektről. Cockfield a CBC kanadai tévécsatornának adott interjút, amikor átnézte a dokumentumok egy részét. A professzor azt mondta, hogy az iratok az Óz, a csodák csodája című filmnek arra a jelenetére emlékeztették, amikor "félrehúzzák a függönyt, és meglátod, ahogy a varázsló működteti a titkos gépezetét".

Az offshore-cégeken keresztüláramló hatalmas mennyiségű pénz egész gazdaságokat kavarhat fel, és országok feszülhetnek egymásnak miatta. Az európai pénzügyi válságban például komoly része volt az adócsalások által súlyosbított görög költségvetési katasztrófának. Ugyanígy része volt benne a ciprusi bankösszeomlásnak, ahol a helyi pénzintézetek orosz befektetők pénzét őrzik.

A korrupcióellenes szervezetek szerint az offshore-cégekre jellemző titkolózás aláássa a nyomozóhatóságok tevékenységét, és arra kényszeríti az átlagembereket, hogy magasabb adókat fizessenek az offshore-cégek által elnyelt bevételek pótlására. A Világbank és az ENSZ közös, Stolen Asset Recovery Initiative nevet viselő programja szerint a határokon átívelő pénzügyi bűncselekményekből származó bevétel 1 és 1,6 ezer milliárd dollár körül lehet évente.

Az ICIJ 15 hónapig tartó nyomozásából az derült ki, hogy az offshore-világra jellemző titkolózás és laza jogi szabályozás megteremti a csalás, adóelkerülés és a politikai korrupció melegágyát. A dokumentumok által azonosított offshore-tulajdonosok között van például egy venezuelai kereskedő, akit azzal vádolnak, hogy offshore-cégeket használt egy olyan pilótajáték üzemeltetéséhez, amely az Egyesült Államokban működött, a csalásból származó pénzt pedig egy venezuelai kormányzati tisztviselőnek juttatta. Az iratokban szerepel egy olyan nagyvállalkozó is, aki dollármilliárdokat érő szerződésekhez jutott Azerbajdzsánban, miközben igazgatói posztot töltött be olyan offshore-cégeknél, amelyeket az azeri elnök lányai tulajdonolnak. A nevek között vannak olyan indonéziai milliárdosok is, akik kapcsolatban álltak a néhai diktátorral, Szuhartóval, és az ő uralma alatt gazdagodtak meg.

Az ismertebb nevek között van Igor Suvalov orosz miniszterelnök-helyettes felesége és a Gazprom orosz energiavállalat két felsővezetője: mindhárman tulajdonosai voltak a Virgin-szigeteken bejegyzett cégeknek. Az újságírói megkeresésekre egyikük sem válaszolt.

A spanyol nevek között van a művészeti mecénásként ismert Carmen Thyssen-Bornemisza, aki a dokumentumok szerint a Cook-szigeteken bejegyzett céget használt arra, hogy műalkotásokat vásároljon aukciókon. Ügyvédje elismerte, hogy Thyssen-Bornemisza adókedvezményekhez jutott az ügyletek révén, de szerinte az offshore-cégeket csak azért használta, mert így könnyebben tudja mozgatni az alkotásokat az országhatárokon keresztül.

Az ICIJ által végzett kutatómunka nagyrészt két olyan cégnek a tevékenységére koncentrált, amely több tízezer offshore-vállalkozás létrehozásában vett részt. Az egyikük a szingapúri központú Portcullis TrustNet, a másik a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Commonwealth Trust Limited (CTL). Utóbbi képviselője azt nyilatkozta, hogy szerinte nem helyes démonizálni a CTL-t, illetve az általa elkövetett esetleges szabálytalanságokat, mert szerinte a cég nem tűnt ki a piac többi szereplője közül. A TrustNet nem válaszolt az ICIJ megkeresésére.

Az offshore-cégekre jellemző, hogy a helyi szabályok lehetővé teszik a valódi tulajdonosoknak, hogy névtelenségbe burkolózzanak, ami megnehezíti a pénzmozgások követését. A McKinsey and Company nevű tanácsadócég korábbi vezető közgazdászának, James S. Henrynek a becslése szerint 21 és 32 ezer milliárd dollárra tehető annak a vagyonnak a nagysága, amely offshore-cégekben van elhelyezve szerte a világon. Ez nagyjából annyi, mint az Egyesült Államok és Japán gazdasági teljesítménye együttesen.

Henry szerint a világszerte tapasztalható gazdasági nehézségek súlyosbodásával párhuzamosan az offshore-világ még növekedett is. A Tax Justice Network nevű szervezet vezetésében részt vevő közgazdász kutatásai szerint a világ 50 legnagyobb privát bankja - amelyek gyakran használnak offshore-cégeket az ügyfeleik kiszolgálására - által kezelt vagyon a 2005-ös 5,4 ezer milliárd dollárról 12 ezer milliárdra nőtt 2010-re.

Henry és más bírálók szerint az offshore-világra jellemző titkolózás lehetővé teszi korrupt kormányzati tisztviselőknek az állami vagyon fosztogatását, és biztonságos fedezéket nyújt többek között az emberkereskedőknek és maffiózóknak ügyleteik folytatására.

Az offshore-módszerek védelmezői szerint azonban a cégek tulajdonosai törvényes tranzakciókat hajtanak végre. Szerintük az ilyen offshore-központok lehetővé teszik a cégeknek és magánszemélyeknek, hogy változatossá tegyék a befektetéseiket, hogy országhatárokon átívelő kereskedelmi szövetségeket alakítsanak, illetve hogy vállalkozásbarát környezetben dolgozzanak.

Nemzetközi szervezetek ugyanakkor évtizedek óta dolgoznak azon, hogy gátat szabjanak az offshore-világban zajló adócsalásnak és korrupciónak. A 90-es években a leggazdagabb országokat tömörítő OECD tett próbálkozásokat a titkolózás csökkentésére és a pénzmosással szembeni fellépésre, de a 2000-es években ezek az erőfeszítések meggyengültek. Az Egyesült Államok és Németország kormánya szintén nyomást gyakorolt a bankokra, hogy azok megosszák az offshore-ügyfelekkel kapcsolatos információkat, és David Cameron brit miniszterelnök is ígéretet tett arra, hogy a legfejlettebb ipari országokat tömörítő G8-csoport soros elnökeként fellép az adócsalás és pénzmosás ellen.

Az ehhez hasonló ígéreteket ugyanakkor általában kétkedés fogadta. A G8-országok - így többek között az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Oroszország - ugyanis fontos forrásai és végállomásai az offshore-világon átáramló piszkos pénznek.

Az offshore-cégek a legújabb erőfeszítések ellenére is "érinthetetlenek" Jack Blum pénzmosási ügyekre szakosodott amerikai ügyvéd szerint, aki korábban az Egyesült Államok szenátusa számára végzett nyomozást. "Időnként olyan tömény a bűz, hogy valakinek oda kell mennie, rá kell csapnia a fedelet a szemeteskukára, és rá kell ülnie" - fogalmazott Blum, hozzátéve, hogy "volt ugyan némi fejlődés, de még borzasztóan hosszú utat kell megtenni".

Magyarországon az [origo] és az Atlatszo.hu munkatársai vettek részt a projektben, és ugyan az adattömegben voltak magyar, illetve magyar vonatkozású nevek (külföldi személyek magyar címmel), ezek egyike sem ismert sem a közéletben, sem az üzleti világban. Az [origo] és az Atlatszo.hu közötti munkamegosztás szerint munkatársunk a nevek egy részének nézett utána, és ennek a kutatómunkának a során egyikük esetében sem merült fel semmilyen törvénysértés vagy visszaélés gyanúja, ezért a neveket nem közöljük.

Az eredeti cikket Gerard Ryle, Marina Walker Guevara, Michael Hudson, Nicky Hager, Duncan Campbell és Stefan Candea írta. Az elkészítésében részt vett Mar Cabra, Kimberley Porteous, Frederic Zalac, Alex Shprintsen, Prangtip Daorueng, Roel Landingin, Francois Pilet, Emilia Díaz-Struck, Roman Slejnov, Harry Karanikas, Sebastian Mondial és Emily Menkes.

2013.04.04 Csütörtök, 19:59 - origo.hu