Holtest pár óra alatt eltűnik

  • PDF

 

A napokban a kezembe került néhány rendkívül érdekes adat

egy kis faluról szól a világ egy eldugott szegletében.

Megmagyarázhatatlannak tűnik, de elgondolkodtató. Talán kezd elmúlni a merev

hitetlen gondolkodásom? Íme, a történet:

Thaiföld északi részén van egy falu: Nan, amely arról híres, hogy nincs

temetője.

Látszólag semmi sem különbözteti meg a környékbeli falvaktól.

Lakóinak száma megközelíti a 400-at, és sok közöttük az idős ember. Évente

körülbelül 5-8 személy távozik el az élők sorából, és soha nem rendeznek

temetést. Nincs rá szükség. Az itt élő emberek ugyanis haláluk után 3-3,5

órával eltűnnek. Tetemük nyomtalanul felszívódik.

A hozzátartozóknak csak annyi idejük marad, hogy felravatalozzák az

elhunytat, és rendezzenek egy gyors búcsúztatót. Mire a siratóasszonyok

megjelennek, már jóformán véget is ér a szertartás. Sietni kell, mert a

halott hamar dematerializálódik. Miközben a hozzátartozók körülállják,

elkezd beleolvadni az éterbe. 10-15 perc után teljesen eltűnik, fizikailag

megsemmisül. Ez a jelenség kizárólag ebben a faluban lép fel.

Már kutatók is vizsgálták a környéket. Egy orvoscsoport érkezett a faluba,

hogy végére járjon a nem mindennapi eseménysorozatnak. Először azt hitték,

hogy a a földből kiáramló rejtélyes sugárzás okozza a dematerializálódást.

Ezért más falvakból hoztak ide idős, haldokló embereket. Ők azonban nem

szívódtak fel a haláluk után. Erre alaposan megvizsgálták az ott lakókat,

azokat, akik a faluban születtek. Mindhiába. Semmi különöset nem találtak

rajtuk.

A nálunk fejlettebb Földön kívüli civilizációk már többször utaltak rá, hogy

agyunk     csodával határos      képességekkel rendelkezik,

csak mi nem tudunk róla.

Többek között az összes       parapszichológiai képességet

előidézhetnénk, ha

tisztában lennénk a kiváltási módjukkal. Úgy tűnik, hogy nem emberfeletti

tudást igénylő ördöngös dolgokról van szó. Csupán meghatározott szabályokat

kell elsajátítani.

Ha elárulnák nekünk, mit kell tenni, bárki könnyen megtanulhatná.

Ezt

bizonyítja a Nouméa sziget lakóinak különös képessége. Ezen az

Új-Kaledónia-i szigeten a bennszülöttek nem mindennapi tulajdonsággal

rendelkeznek:     képesek levitálni.       Ezzel a tudományukkal azonban nem szeretnek

hivalkodni, ezért nem rendeznek turistalátványosságokat.

A világtól

elzárkózva élnek, és senkit sem engednek a partjaikon kikötni.

A szomszédos szigeteken élő halászok elbeszéléseiből tudjuk, hogy ennek a

kis szigetnek a lakói gyakran

elhagyják a hajóikat, és      kilebegnek a víz  fölé.

Felülről nézik, hol található nagyobb mennyiségű hal a tengerben. Az

ágyékkötős bennszülött férfiak kb. 1 méter magasságban lebegnek a víz

felett, de van, aki keresztbe tett lábakkal ül a levegőben. Aztán

visszalebegnek a hajókra, és lehuppannak a fedélzetre.!!!!!

Úgy tűnik, hogy      gondolati úton irányítják       a lebegést, és a gravitációs

ellenerő megszüntetését is.

A szigeten is láttak levitálókat.      A nők szintén

képesek rá, de a betegek és a kisgyerekek nem.

Itt egy gyerek akkor válik

felnőtté, amikor már fel tud emelkedni legalább félméternyi magasságra.

Elmondásuk szerint "öröktől fogva" képesek ennek a jelenségnek az

előidézésére. A szigetlakók azt mesélik, hogy egykor fura repülő szerkezeten

érkező idegenek látogattak el hozzájuk, akik megtanították őket lebegni.!!!!!

Tehát nem egy genetikai adottság nemzedékről nemzedékre való öröklődéséről

van szó. Adottságuk egy módszer elsajátításának eredménye, melynek     titkát

féltékenyen őrzik.

Csupán annyit árultak el, hogy a levitáció titka: erősen

kell akarni.

Aki tudja ennek a módját, és képes irányítani az akaratát, az máris

lebeghet. Mivel érzik, hogy ez a      rendkívüli tudás     a világ fennmaradását

veszélyeztető gonosz embereket is nagyon érdekli, nem hagyják el a

lakóhelyüket, és nem állnak szóba idegenekkel. Néhány gazdag amerikai és

európai utazó vagyonokat ígért nekik, ha megtanítják őket levitálni. Mások

világkörúti útra invitálták a szigetlakókat. Búsás honoráriumot ígértek, ha

az általuk szervezett fellépések során egy kicsit "repkednek".

Ők azonban "nem álltak kötélnek". Csak otthon szeretnek "repkedni". A

kókuszdiót is így szüretelik le a fákról. Más trópusi országokkal

ellentétben itt nem másznak fel a pálmafákra. Fellebegnek a fa koronájába,

és ledobálják a diókat. Termőföldjeiket is ily módon, a magasból ellenőrzik.

Ha jön a hurrikán vagy a szökőár, nem esnek kétségbe. Felemelkednek a

magasba, és megvárják, míg elcsendesedik a szél, és visszahúzódik a víz.

**